Robert Belinszkij egyedül várt a sötétben.
A börtönőr jötte már várható volt, s bár a cella ablakán nem szűrödött be semmi fény, a tizenöt év után Robert már tudta, ha itt az idő.
De ez a nap más volt, mint a többi, s egyszerre a változás izgalma, és az ismeretlentől…
Julien Sorel személyes blogja
A mákniás depresszdiótól kezdve a T.V-eszmékig
